2016.04.18.
A hétvégén rendezték a tavasz legnagyobb futóversenyét, a Vivicittát, ahol 30 ezren koptatták az aszfaltot Budapest utcáin. A Strucc Futóklub a félmaratoni távon hét versenyzővel volt érdekelt. Két újoncunk sikeresen debütált ezen a távon, biztosan értek célba. A gyorslábúak is kitettek magukért, remek futásokat produkáltak a kissé szeles, futáshoz kissé meleg időben. De közülük is kiemelkedett egy briliáns teljesítmény, Takács Laci 1:20:25-s idővel egyéni legjobbját futotta, a nyolcezer célbaérkezőből a 16. helyen végzett, megnyerve a kategóriáját. Szenzációs teljesítmény. Strucc eredmények:
| 16. | Takács László | 1:20:25 |
| 63. | Domonkos Péter | 1:26:02 |
| 199. | Kelemen István | 1:31:38 |
| 246. | Domonkos Róbert | 1:33:16 |
| 1502. | Dr. Tóth Attila | 1:49:03 |
| 2827. | Hollósi Gergő | 1:59:36 |
| 3341. | Smuk Zoltán | 2:04:28 |
Takács Laci beszámolója:
Miután a téli alapozás jól sikerült és a szokásos megfázások is elkerültek, mindenképp jó eredményre számítottam a mai versenyen. Az időjárás előzetes a széllel és meleggel azért elbizonytalanított, de mint utólag kiderült, annyira nem volt veszélyes.
A Strucc Futóklubból heten vettünk részt ezen a versenyen. Most is sokat számított a korai érkezés, mert a parkolóhelyek gyorsan fogytak. Még ilyen létszám mellett is elmondható, hogy jó volt a szervezés, legalábbis az én tapasztalatom ezt igazolja.
A 9 órás rajt idején már kellemesen meleg volt az idő, de nem tűzött a nap. Inkább a szél volt mellbevágó mindjárt azután, ahogy ráfordultunk a Margit hídra. Ilyen élményben még sokszor volt aztán részünk a verseny során. A tempós első kilométerek jólesően mentek, kialakult körülöttem néhány fős boly, ami nagyon sokat jelentett a huzatos budai rakparton. Az első 10km stabil 3:50-es kilométerátlaggal hamar eltelt, de utána szétesett a csapat és egyedül kellett még az ellenszélben küzdeni a lágymányosi fordítóig. Addigra már elég jól megközelítettem az előttem futókat, de ők is egyesével nyomták. Sebaj, a hátszéllel már jobban ment és szépen jutottam egyre előrébb. A továbbiakban is inkább a hátszél dominált, aminek kifejezetten örültem. És persze annak is, mikor a pesti rakparton valaki számolta, hogy a 24. helyen állok a mezőnyben. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy próbáltam gyorsítani, aztán a Margitszigetre beérve az utolsó két kilométeren már mindent beleadtam. Éreztem, hogy ebből jó eredmény lesz, már nem is néztem az órát. Célba érve tudtam, hogy megvan az egyéni csúcs, amit nagyon akartam! Az idei év a félmaratonról szól, erre edzek és az őszi versenyeken is megpróbálom a legtöbbet kihozni.
